1900 év után az olaszországi Pompei (Pompei) vulkánkitörés áldozatai "megjelentek" a nagyközönség előtt.
Az elmúlt években az olasz régészek gondosan átvizsgálták és részletesen helyreállították 86 ember maradványait, akik a 79-es években Vesuvio kitörésekor halták meg. A nagy teljesítményű modern tomográfok lehetővé tették, hogy megvilágítsák a vulkáni hamu rétegeit, amelyek belsejében a polgárok testei vannak, mintha időtlenségbe fagytak volna.
A tudósok képesek voltak pontosan lokalizálni Pompeii lakosainak testeit és óvatosan kivágni őket a teljes vulkáni tömegből.
A visszanyert maradványok részletes vizsgálata érdekes tényt tárt fel, az ókori Rómában az embereknek jó fogai voltak.
Úgy gondolják, hogy az ősi időkben az étrend rengeteg rostot tartalmazott, kis mennyiségű cukrot, és maga az élelmiszer egészségesebb és jobb volt.
A kutatóknak sikerült több áldozat teljes értékű 3D-s modelljét előállítani, amely külső és belső képeket tartalmaz. Egy másik tény: sok lakos élete során súlyos fejsérüléseket szenvedett, valószínűleg az összeomló épületek törmeléke miatt. A régészeti kotrók új kiállítmányokat adnak át a Pompeii és Európa nevű kiállítás számára.
A CT-eszközök széles körű használatát az orvostudomány kölcsönözte. Bármilyen mélységű 2D és 3D modellek vagy metszetek létrehozása lehetővé teszi azoknak a testeknek a felfedezését, amelyeket törékenységük miatt nem lehet teljesen eltávolítani a lávából. A tudósok szerint kutatásuk nem csupán régészet, hanem az ember régészeti kutatása is.
A tudósok egyik legfontosabb "betege" egy 4 éves fiú volt, akit a családja közelében fedeztek fel: apák és anyák, akiknek karja a baba. Az átfogó tanulmányok lehetővé tették a gyermek ruháinak körvonalazását. És a tomográfok mindent mutattak, a csontvázig. A sokk kifejezése a BC-ben 79. augusztus 24-én forró hamu és láva eltemetésével nem változott.
Az előzetes információk szerint körülbelül 2000 halott maradékot fedeztek fel a Pompeii környéki régészeti ásatások során.
Úgy gondolják, hogy a Vezúv kitörése során 10-25 ezer ember halt meg, és maga a város és környéke 1748-ig elhagyásra került. A modern világban a halott várost felveszik a Világörökség listájára, és évente 2,5 millió turista látogatja meg.
