A Velencébe (Venezia) érkező utazókat arra ösztönzi a vágy, hogy belemerüljenek ezen ősi és bizonyos értelemben varázslatos város titokzatos légkörébe. Száz évszázados története tele van rejtélyekkel és az arisztokrácia különleges szellemével ragadja meg. E tekintetben nagyon érdekesnek tűnnek azok a történetek, amelyek a Velencei Dózsekről, a köztársasági uralkodókról szóltak, akik nagyságot, jólétet és dicsőséget adtak város-államuknak.
Doge-ot (doge) Velence legszélesebb köztársaságának (Serenissima Repubblica di Venezia) vezetõjének hívták. Maga a cím a "dux" latin szóból származik, oroszul lefordítva: "vezető, ura". A tiszteletbeli közhivatalt választották és 1100 évig tartott. Ebben az időben a Szent Márk Köztársaság 120 Doge-ot uralkodott. A velencei kikötők teljes listáját a Wikipedia speciális oldalán találhatja meg.
A Doge Intézet megalakulása és fejlesztése
A hagyomány szerint Paolo Lucio Anafesto volt az első velencei doge, ám ennek a ténynek nincs okirati bizonyítéka.
Uralkodásának kezdetének hozzávetőleges időpontja 697 év. Ebben az időszakban Velencét belevetették a belső politikai ellentmondásokba, amelyeket a hatalmas helyi klánok folyamatban lévő konfliktusai okoztak. Össze kellett kapcsolni az elit érdekeit, és irányítani kellett erõit a lombardok és a szlávok külsõ fenyegetésének leküzdésére.
Paolo Lucio Anafesto kinevezésére a velencei lagúna (Laguna di Venezia) lakosainak a közeli Grado város pátriárkája kezdeményezésére szervezett találkozója után került sor, amelyet a bizánci uralkodó hagyott jóvá.
A Doges, amely politikai, katonai és egyházi ügyekben korlátlan hatalommal rendelkezik, a Kelet-Római Birodalom védelmezői voltak. Ez a helyzet fennmaradt a korai középkorban, és azzal magyarázható, hogy Velence bizánci joghatóság alatt állt.
Ezt követően a városi állam vezetője jelentős átalakulásokon ment keresztül, és formálissá vált. A tizenegyedik századra, amikor a Szent Márk Köztársaság autonómiát és jelentős súlyt kapott a világ politikai térképén, a Dózse alakja már nem volt korábbi jelentőségű. Az idő múlásával a pénzügyi és katonai ügyeket a Nagy Tanács (Maggior Consiglio) választott képviselői végezték - az állam hatalmának fő szerve -, és a jogalkotási funkciók és sok politikai kérdés a Szenátus tagjainak vállára esett.
Hogyan válasszuk ki a Velencei Doge-ot és kit kell megválasztani?
A magas rangú személy csak egy gazdag és befolyásos család képviselőjévé válhat, aki mögötte sok éves sikeres közszolgálati tapasztalattal rendelkezik. A jelöltek tiszteletreméltó korúak voltak, akik ügyes diplomatáknak és bölcs katonai vezetőknek bizonyultak.
Ugyanakkor annak ellenére, hogy a velencei monarchia létrehozására tett kísérletek örökletes hatalomátadást jelentettek, a városi állam elnökének megválasztásának alapelve továbbra is fennmaradt. A dózis kinevezésének bonyolult eljárása a 13. században alakult ki. 1268-ban olyan szabályokat fogadtak el, amelyek a szavazás 11 szakaszát tartalmazzák, az összes elit érdekeinek figyelembevétele érdekében. A választási rendszer változatlanul működött a Velencei Köztársaság fennállásának utolsó napjaival.
Doge pozíció jellemzői
A velencei dózsa pozíciója sok korlátozást jelentett, miközben kizárta a személyes gazdagodás lehetőségét és az privilegizmusokat az uralkodó családtagjai számára. Sőt, a Velencei Köztársaság vezetőjének szerencse gyakran a buja városi ünnepek, ünnepi felvonulások, katonai kampányok és egyéb kormányzati események finanszírozásának forrása.
Sem a dózse, sem a hozzátartozók nem birtokolhattak egy másik ország területén található ingatlanot. Gyermekeinek nem volt joga külföldiekkel házasodni, feleségének pedig nem szabad üzleti tevékenységet folytatni és ajándékokat fogadnia a tengerentúli kereskedőktől.
A Doge életét a Tíz Tanács (Consiglio dei Dieci) tagjai folyamatosan figyelték, akik informátorok és meghatalmazottak útján gyűjtöttek büntetőjogi információkat. Az állami vagyon elrablásának eseteit mind az élet alatt, mind az uralkodó halála után meg lehet fontolni.
Különös figyelmet fordítottak a jogállamiságra. Tehát, a titkos bírók és büntetők 1355-ben végzett munkájának köszönhetően az 55. velencei doge-ot, Marin Faliero-t, aki megpróbálta a fölényt monopóliumot mondani az államcsíny révén, vádolták a nagy árulásért. Ezt a Velencei Köztársaság történetéből származó szomorú történetet öt évszázaddal később, 1867-ben, az olasz festő, Francesco Hayez halhatatlanná tette.
Doge szertartási feladatok
A Doge mindig is központi figura volt a Velencében tartott összes rituális felvonulás és ünnepség szempontjából. A 12. századtól kezdve kialakult a hagyomány az „Adriai tenger az Adriai-tengerrel” ünnepségen, amely a Szent Márk Köztársaság bukásáig fennmaradt.
Az ünnepséget évente tartották, egybeestek az Úr felemelkedésének egyházi ünnepével, és a legendás eseményekkel egybeestek, amikor Velence 26. uralkodója, II. Pietro Orseolo diadalmasan meghódította a Balkán-félsziget északnyugati területeit.
A hagyomány szerint a dudor a bucintoro (bucintoro) nevű csodálatos 30 méteres arany galériáján jelent meg., és imádkozott a víz elemhez, kérve a helyi lakosság iránti szívességet. Miután az uralkodó gyűrűjét a tengerbe dobták, Velence hatalmának, nagyságának és az Adriai-tengerkel való elválaszthatatlan kapcsolatának jeleként.
Teljesítmény attribútum
A velencei Doge hatalmának fő szimbóluma egy speciális fejdísz (Corno Ducale) volt, amely a kürttel ellátott kalap alakjára emlékeztette.
Egyfajta sapkát hagyományosan nehéz brokátból varrtak aranyszálakkal, néha luxusbársonyban kárpitozva. A doge fejdíját gyakran nagy drágakövek szétszórásával díszítették: rubinok, smaragdok, gyémántok és gyöngyök. A velencei uralkodó kalapot kapott a beiktatási ünnepségen, és felszólításuk nélkül fel kellett viselniük a hatalom szimbólumát. Az ünnepi eseményekhez a fejdísz elegáns változatát kaptak, rendes helyzetekben a szárnyas bársonyból varrt, szerényebb sapkát viselt.
Minden évben, a húsvéti napon a San Zaccaria kolostor apátja adta a város uralkodójának egy újat, amelyet a kezdők készítettek neki.
Velencei Doge-palota
Az uralkodó lakóhelye a Dózse palota volt (Palazzo Ducale). A falon belül a Nagytanács, a Szenátus és a Legfelsõbb Bíróság ülései is voltak. A titkos inkvizíció itt is végzett munkáját. Doge-nak 11 szobát kapott, míg ezek többségét fogadóhelyiségként használták.
A jelenlegi palota fenséges épülete, amely a Piazza San Marco teret díszíti, gótikus stílusban készül. Építése a XIV-XV. Század körül kezdődött azon a helyen, ahol az első Doge-i rezidencia, amelyet még nem őriztek meg, még 810-ben állt. Manapság a palazzo múzeumként működik, és hatalmas csarnokai fényűző belső tereivel évente milliók vonzzák a művészet és a történelem szerelmeseit.
