Andrea del Verrocchio ikonikus személyiség, kiemelkedő olasz szobrász és reneszánsz festő, aki tehetségének és kimeríthetetlen szorgalmasságának köszönhetően mély nyomot hagyott a világkultúrában. Csodálatos műveit mind a kortársak, mind az leszármazottak felismerték.
A mester által készített vászonokat és szobrokat számos múzeum gyűjteménye tartalmazza Olaszországban és a világ más országaiban, csodálva a kivitelezés szokatlan módját és az ideológiai koncepció mélységét.
Verrocchio életrajzi információk és műhely
Andrea del Verrocchio, akinek valódi neve Andrea di Michele Cioni volt, személyes életéről keveset tudunk. Ismert, hogy Firenzében (Firenze) született, 1435 körül. Gyermekkorában és ifjúkorában imádta a zenét, iránt érdeklődött a műszaki tudomány iránt, imádta a geometria és a csillagászat kérdését. A leendő mester családja nem nemesi családhoz tartozott, de apjának, aki kézművesként dolgozott, később pedig a város vámszolgálatában dolgozott, nem érezte semmiféle különleges anyagi igényét.
A kenyér korai halála után a 17 éves Andrea-nak önmagában kellett megélhetnie, és élelmet kellene nyújtania testvéreinek. Ugyanakkor a művészet iránti szenvedély és a telhetetlen vágy gyönyörű munkák készítésére meghatározta a fiatalember sorsát.
A fiatal Andrea kreatív útja, ahogyan a híres művészek és a reneszánsz szobrászok hasonlóak, képzéssel és munkával kezdődött a firenzei egyik ékszerműhelyben. Ott nemcsak drága ékszerek gyártásával foglalkozott, hanem megtanulta a festészet, a műanyag és az építészet alapjait is. Első tanára Giuliano Verrocci volt, akinek vezetékneve Andrea kissé módosított formában kölcsönzött jövőbeli álnevéhez.
Néhány évvel később Andrea del Verrocchio alapította saját művészeti műhelyét, amely hihetetlenül népszerű volt a firenzei emberek körében. Ez a hely sokoldalú oktatás és felbecsülhetetlen szakmai tapasztalat forrásává vált a fiatal, ígéretes művészek és szobrászok, a jövő reneszánsz titánok egy egész galaxisában. Ide tartoztak:
- Sandro Botticelli
- Pietro Perugino (Pietro Perugino);
- Domenico Ghirlandaio (Domenico Ghirlandaio);
- Lorenzo di Credi;
- Leonardo da Vinci
A Verrocchio műhelyében a művészet, a tudomány, a filozófia és az irodalom végtelen szeretetének légköre uralkodott. A festékekkel, fémmel, kővel, vakolatokkal és bőrrel való munkavégzés hagyományos módszereinek tanulmányozása mellett különös figyelmet fordítottak a pontos tudományágakra és azok gyakorlati alkalmazására a festészetben és a szobrászatban, viták merültek fel egyes alkotások művészi értékével kapcsolatban, részletesen megvitatták a humanizmus ötleteit, megbeszéléseket tartottak az ősi örökségről .
Verrocchio számos befolyással bíró Firenze polgár és mecenálja mély tiszteletet és mecenatúrát kapott, tőlük különféle parancsokat kapott. A Medici klán képviselői különös érdeklődést mutattak alkotásai iránt, akik akkoriban a köztársasági kinevezett uralkodók voltak. Nagy tehetséggel és találékonysággal Verrocchio sikerült díszíteni a nemesek ünnepeit és az udvari ünnepségek kialakítását.
Életének nagy részében szülővárosában élt és dolgozott. A XV. Század végén Velencébe költözött (Venezia), ahol 53 éves korában, 1488-ban halt meg.
Szobrok és festmények - a mester különleges stílusa
A művészeti körökben általánosan elfogadott tény, hogy Verrocchio a festészethez legkorábban a XV. Század 60-as éveiben fordult. Festményei elsősorban vallási témákra szólnak.
Az evangéliumi történetekben a domináns hely, amelyet a művész mesterien újból létrehozott, a Madonna képe (általában a kis Krisztus mellett). Verrocchio műveiben a Szűz Mária szinte mindig szomorú szűzként jelenik meg, csendes szomorúsággal és alázattal tele. A stílus megkülönböztető eleme a különleges arisztokratikus kifinomultság, a részletek átadásának apró részletessége, a kép pontossága és élessége, a képek szellemisége és líra. Figyelemre méltó, hogy nem minden, a Verrocchio alkotásainak nevezett festmény abszolút pontosan tulajdonítható a firenzei művész szerzői jogának.
A szobrászművek világosan olvassák az ókori művészet hatását és olyan ragyogó művészek kreatív örökségét, mint Donatello, Antonio del Pollaiolo, Desiderio da Settignano. Verrocchio törekedett a formák tökéletesítésére, és sok tekintetben sikeres volt erre. A szobrász munkája, akit korában a fém legmegfelelőbbnek tartottak, jelentős hatással volt a bronzöntvény műanyagának fejlődésére.
Krisztus keresztség
A Krisztus keresztelése (Battesimo di Cristo) festményt a mester leghíresebb munkájának tekintik, amelyet a XV. Század 70-es éveiben tanulójával, a fiatal Leonardo da Vinci-vel közösen készített. A cselekmény a Máté evangéliumának kánonszerű bibliai jelenetén alapszik, amelyet gyakran az adott korszak festőinek vászonjai tartalmaznak.
A kompozíciós megoldásban, amelyben a Jordánia vizein álló Megváltó középső alakját, valamint a Baptista János képét ábrázoljuk, megtalálható a középkori festészet jellegzetes vonása. A karaktereknek nincs egyéniségük, inkább a szimbólumok szerepét töltik be, személyre szabva a fenséget és a mély lelkiséget. A mozgások korlátozottaknak tűnnek, hiányzik a dinamizmus, a testtartások kissé mesterségesnek tűnnek. A háttér, amely nem tájra, hanem dekorációra emlékeztet, nincs térérzet és perspektíva. Ugyanakkor a mű gazdag színpalettával és árnyalatok sokféleségével különbözik.
A kép bal alsó sarkában egy kis angyal alakja, kék köntösben öltözve. A mű e részének szerzője Leonardo da Vinci volt, akit (az egész művel ellentétben) nem tempera, hanem olajfestékek készítettek.
1530-ig a festmény a firenzei San Salvi templomban volt, majd átkerült az Uffizi Galériába (Galleria degli Uffizi), ahol ma kiállítják.
- Azt javaslom, hogy foglaljon egy egyedi útmutatót a galéria kiállításának jobb megértése érdekében.
David
A Dávid majdnem méteres (125 cm) bronz szobra, hihetetlen műszaki ismeretekkel készítve, a XV. Század 60-70-es éveiben nyúlik vissza. Ez a szobrászati mű dicsőítette Verrocchio-t, és jogszerűen tekinthető a reneszánsz műanyag szabványának. A mester munkájában világosan nyomon követhető Donatello és a fiatal meztelen király szobra, a több évtizedekkel korábban létrehozott győztes harcos.
Verrocchio szoborát megkülönbözteti a kegyelem, az arisztokrácia, a kifejezőképesség és az emberi test formáinak átvitelének anatómiai pontossága. A szobrász által létrehozott bibliai király bátor, diadalmas fiatalemberként jelenik meg, és élvezi a győzelmet a legyőzött Góliát felett. Karcsú, gyönyörű teste szorosan illeszkedő bőr tunikába öltözött. Nyugodt testtartás, félig mosoly az ajkakon, fejfordulat - minden részlet a hős mély elégedettségéről és önbizalmáról szól, és az óriás levágott hatalmas feje, egy fiatal harcos lábánál fekve, ékezetesen hangsúlyozza a megnyert csata értékét.
Létezik egy legenda, amely szerint Leonardo da Vinci pózol Verrocchióra, aki Dávid szobrán dolgozott, ám ennek a legendanak a megbízhatóságát nem lehet bizonyítani.
A szobrászati munkát a Medici család megbízta, és eredetileg a Villa Careggi díszítésére szánták, majd a szobrot átadták a Palazzo Vecchio-nak, ahol a Firenze Signoria található, és 1777-ben a mester munkája az Uffizi Galériába került. Jelenleg Verrocchio csodálatos szobra a Bargello Nemzeti Múzeum (Museo Nazionale del Bargello) kincseiben található.
- Azt tanácsolom, hogy olvassa el David Michelangelót
Biztosság Thomas
Krisztus és Szent Tamás monumentális munkáját a művészettörténész körében, Szent Tamás hitetlenségének (vagy bizonyosságának) hívják (Incredulita di san Tommaso) a XV. Század 60-80 évében végezték el.
A szoborcsoportot eredetileg a Firenzében található Orsanmichele templom külső falait díszítő 14 rés egyikébe telepítették, most egy példány váltja fel, és az eredeti példányt, amely a múlt század végén nagyszabású restaurációt kapott, a templomban található azonos nevű múzeum falain tárolják.
A Megváltó képe domináns szerepet játszik, a szent apostol bal oldalon áll, alakja meghaladja a rést, de az áramló köpenyek vonalának egységessége, a gesztusok szellemisége és a hősök arcán mély dráma a munka abszolút művészi integritásának és teljességének érzetét idézi elő. A homlokzati szobrászat ilyen kompozíciós megoldása valódi újítás volt a korszak művészete szempontjából.
